Ha tudják, ki követte el, akkor
megvagyunk nyugodva....
THERESA MAY: A BIZTONSÁGI SZOLGÁLATOK TUDJÁK, KI KÖVETTE EL A MERÉNYLETET
Jaj, szánalmasak az efféle politikusi nyilatkozatok. S azt
hiszem, azzal nem vagyok egyedül, hogy a nyugati nagyvárosokban elszabadulóban
a pokol. Állíthatnak minden utca sarkára akármilyen páncélozott járművet, akár
tankot is, hemzseghetnek az utcákon géppisztolyos katonák és rendőrök, de a
nyugalom és a bizalom helyreállítása azt hiszem, jó ideig nem lehetséges.
Marad a félelem és a rettegés légköre. A hatóságok lényegében majdnem
tehetetlenek. Alig tudnak és alig lehetséges a terrorizmus ellen fellépni ott,
ahol a lakosság nagy része, sőt lassan nagyobb része nem őshonos, tehát nem
angol, nem francia, nem belga, nem német, stb. Hiába született ott, meg hiába
van az adott ország állampolgárságát tükröző személyi okmánya. A
gondolkodásában, mentalitásában, szívében, érzéseiben és álmaiban talán sose
lesz angol, francia, német, belga. Ha ehhez társul a boldogtalansága, továbbá a
helyi emberek és viszonyok iránti gyűlölete, a hódítói és bajkeverési szándéka,
akkor talán a személyes jóléte megteremtésével se lehet rajta segíteni.
Innen már csak egy lépés a terror és az öldöklés elhatározása és elkövetése.
A nyugatiak Magyarországot tulajdonképpen irigyelik, hogy itt ilyen szempontból
még nyugalom és béke van. S hogy ennek ne nagyon és ne örülhessünk sokáig,
ezért szolidaritás címén a nyakunkba akarnak kvótázni előbb,
ezerkétszáz-valamennyi migránst, majd pedig minden bizonnyal a többit és
számolatlanul.
Ebből akkor se kérünk, ha ezért megharagszanak ránk.
Küldjétek vissza minél nagyobb számban a nemzeti konzultációs ívet, hogy ezzel
is jelezzük a kormánynak, hogy a nép túlnyomó többsége mellette és mögötte áll,
s meg ne inogjon a rá nehezedő nemzetközi nyomás alatt.
A hazai politikai ellenzéket pedig kíváncsian, mi több, lassan kissé cinikusan
nézem, hogy vajon meddig képes elmenni a kormány támadásában. Mikor erősödik
meg bennük az az érzés, hogy most már elég lesz, mert szégyen önmagukra nézve.
Mikor jutnak el abba az állapotba, mint az áldozatát maró, harapó kutya, hogy
lassan elég lesz, kielégültem, s végre abbahagyom azt, amit csinálok.
Az országnak, a népnek ártásuk felháborító!
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése