Garázspiknik

A gólyák és a fecskék hazaérkezésén, valamint a napsütéses órák számának emelkedésén kívül a tavasz csalhatatlan jele a garázspiknikek folytatódása. 

A lakóépületek alatt, legyenek azok családi vagy sokemeletes házak, rengeteg az olyan gépkocsitároló, amely mellett számos lakás elbújhat küllemben és felszereltségben egyaránt. Van bennük tévé, fotelek, asztalok, bárszekrény....

Ilyenkor a jóban lévő szomszédok, főként a férfiak összegyűlnek, az előzetesen összedobott pénzből megveszik a kaját, a piát és már mehet is a hétvégi tivornya. S ehhez fel se kell öltözni, mert megteszi a kopott melegítő, a pecsétes póló, meg a kitaposott edzőcipő is.

Előkerül a nagy pörköltes lábas, vagy a közeli bokor mögött használatba kerül az üst, s máris lobog alatta a gázpalack, vagy a fadarabok tüze. Körülülik a szalonnasütőt, s lehet pucolni a hagymát, vagdalni a húst, szórni a paprikát, a sót, meg mindent, ami kell, lehet szeletelni a kenyeret, s töltögetni a sörös, boros és pálinkás poharakat. Nem szükséges szakács, pincér, mert mindent megoldanak saját hatáskörben.

A szomszédok, a haverok arca felderül, kisimul, jót beszélgetnek, röhögnek, s örömmel tölti el szívüket, hogy nekik milyen jó a soruk, se bú, se kár, frankón megvannak, megélnek, akár a nyugdíjukból, akár a fizetésükből. Boldogok, hogy ügyesek voltak, sőt most is azok, elkapták, megfogták, amit lehetett, ami módjukban állt.

Hamar eljön az este. Sötétedéskor az asszonyok már le-lejönnek az emeletről kicsit jópofizni, meg szemügyre venni az ember állapotát, nincs-e túl jó kedve, meg felbír-e jönni saját erejéből az emeletre, s megtalálja a lakása ajtaját, vagy mindehhez elkel kis segítség.

De jól van ez így...!

Bevallom őszintén, kicsit irigylem azokat a lakóközösségeket, ahol virágzik a garázspiknik. Ahol én lakom, ott eddig nem sikerült összehozni ilyesmit. Az emberekből hiányzik az igény, vagy a kezdeményezőkészség, de be kell valljam, én se vagyok ilyeneknek bővében. Ezért inkább örülök és drukkolok mások piknikjének, s kívánom, hogy tartsa meg az Isten jó szokásukat.  Titkon és magamban velük együtt énekelem:

„Szeressük egymást gyerekek,

A szív a legszebb kincs.

Ennél szebb szó, hogy szeretet, a

nagyvilágon nincs.

Az élet úgyis tovaszáll,

A sír magába zár.

Szeressük egymást gyerekek,

Hisz minden percért kár!"

                                 Cselényi György

Ide tessék köpni...!

Az Interneten gyakran találkozok egy híres író nyilatkozataival. Az alkotó nevét azért nem írom le, mert hogyan jövők én ahhoz, hogy a több mint kéttucatnyi könyv szerzőjének megnyilvánulásait bíráljam.  De a mondandója rendszerint elkeserít.

Miért? Mert beszámol arról, hogy az országban sok helyre meghívják, s szinte mindenütt azzal szembesül, hogy bezártak a bányák, a gyárak, az üzemek, már nincsenek téeszek, állami gazdaságok, és a települések mostani vezetői nagy részének halvány elképzelése sincs a hogyan továbbról.  Vagy ez utóbbi jegyében olyasmivel hozakodnak elő, amitől még utópiának is rossz az adott város, vagy község fellendülését remélni. 

Az író nem kíméli se a kormányt, se az ellenzéket. Szerinte semmi se jó. Nagy a szegénység, a kilátástalanság és az elkeseredés.

Eszem ágában sincs azt mondani, hogy nincsenek gondok, a dolgok nem mehetnének jobban is. De az író oly korban, ha szabad azt mondanom, élte világát, élte fénykorát, amikor a gyárakban, bányákban, mezőgazdasági nagyüzemekben bármilyen áron fenntartották a termelést. Hogyan? Úgy, hogy a bevétel nagy részét a sikeresen tevékenykedőktől átcsoportosították a gyengélkedőkhöz, a ráfizetéssel működőkhöz, meg külföldön nagy összegű hiteleket vettek fel. Ezzel átmenetileg sokakat megmentettek a csődtől, a bezárástól, a megszűnéstől, de ez nem mehetett a végtelenségig, vagyis ütött az igazság és a valóság órája, vagyis a piacgazdasági körülmények közötti számolás realitása.

Tudomásul kellett vennünk, hogy a sok régi üzem bármilyen körülmények és feltételek közötti fenntartása nem mehet örökké. Sok mindent elölről és újra kellett és kell kezdeni. Ehhez bátorság, ötletek, tervek és pénz kell, s ami életképesnek bizonyul, arra előbb-utóbb talán a támogatás is előkerül. 

Az alkotó eldicsekszik vele, hogy megkeresték kormányközeli emberek is, de ő annak ellenére visszautasította az ajánlatot, hogy anyagilag jól járt volna. Az elvei nem teszik lehetővé a bárkivel való együttműködést, szövetkezést. 

Tisztában vagyunk vele, hogy a néhány perces tévériportokban nincs lehetőség a dolgokat mélységében és összefüggéseiben kivesézni, meg a műsoroknak, ha esik, ha fúj, el kell készülniük. S olykor nem könnyű olyan tekintélyes nyilatkozót találni, aki szavainak kellő hitele is van. Meg a riporternek nem illik az idős íróval ellenkezni, kekeckedni. De úgy vélem, a vele készített beszélgetések megrekednek azon a szinten, mintha csak az lenne a cél, csupán azt várnák el tőle, hogy ide, ide, ide.... tessék köpni bácsi, s a produktumot elküldjük a politikusoknak. 

    

Szerintem ez gusztustalan. Talán a rossz közérzet valamelyest a nyilatkozó életkorával is magyarázható, de úgy gondolom, ennél a kormányon lévők, sőt az ellenzékben leleledzők, meg mi, egyszerű nézők is többet érdemlünk.

                             Cselényi György

Van nekem egy jó szomszédom...

Kitörési pontok alakulnak

Egyre gyakrabban hangoztatott igény, hogy a magyar gazdasági élet szereplői ne csak az izmukat, a munkaerejüket legyenek képesek adni egy adott termékhez, hanem a szellemi tevékenységüket is. Magyarán: hozzáadott értéket is tudjanak produkálni.

Persze könnyű ezt mondani, de a világpiac nagyjából kialakult és leosztott kártyái közepette nehéz aduásszal előállni, meg úgy, ha az adott termék előállítására nincs hazai igény és megrendelés.

Ezért dicséretes a kormány azon törekvése, hogy amire belföldön és tartósan szükség van, s le tudjuk gyártani, azt végezzük el mi magunk. Ezek sorában említem a vasúti kocsik magyarországi gyártását, a leselejtezett, illetve a forgalomból kivont vagonok saját erőnkből, vagy szükség szerinti nemzetközi kooperációval történő pótlását.

S a legújabb hírek szerint több száz mentőgépkocsi magyarországi előállítására nyílik lehetőség.

Így megvan az esély arra, hogyha azok jól sikerülnek, akkor majdan exportálni is tudunk belőlük. Ezek is kitörési pontok lehetnek a magyar műszaki, természettudományos és közgazdászi tudás széles körű és jól kamatozó hasznosítására. S a hírek szerint Egyiptomtól máris van 700 magyar vasúti kocsi gyártására igény. Lehet, hasonló sikert aratnak a haza mentőautók is.

Az is örvendetes, hogy a magyar kormány lehetőségei szerint hatalmas összeget áldoz kutatás-fejlesztésre, mert az igazi és kellő ütemű előrelépés azzal alapozható meg. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

NGM: 1300 MILLIÁRD ÁLL A MAGYAR TUDOMÁNY ÉS INNOVÁCIÓ RENDELKEZÉSÉRE.

http://magyaridok.hu/…/ngm-1300-milliard-magyar-tudomany-e…/.

NGM: 1300 milliárd áll a magyar tudomány és innováció rendelkezésére | Magyar Idők

Megközelítőleg 1300 milliárd forintos forrás áll a magyar tudomány, kutatás-fejlesztés és innováció rendelkezésére 2020-ig – jelentette ki a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) európai uniós források felhasználásáért felelős államtitkára hétfőn Pécsett.

MAGYARIDOK.HU

Cselényi György

Nem elválni...!

EU: kergetnek bennünket az asztal körül

Orbán Viktor nyilatkozatát elolvasva és meghallgatva (http://magyaridok.hu/belfold/orban-viktor-iden-meg-kell-allitanunk-brusszelt-1495648/), meg nap mint nap a híradásokat figyelvén, furcsa érzés kerített hatalmába. 

Felvetődött bennem, hogy egy olyan családi közösségben (EU) vagyunk, amelynek erős, vagy erősnek képzelt tagjai állandóan nemcsak kötekednek, ordibálnak velünk, hanem késsel kergetnek az asztal körül, meg űznek egyik szobából a másikba. Folyton el akarják kapni a torkunkat, továbbá le akarnak dobni az emeletről.

Emlékezetem szerint sose mondtam, meg sose írtam olyat, hogy lépjünk ki az EU-ból. De ha egy „közös háztartásban” indokolatlanul így viszonyulnak hozzánk, ha mindentől el akarnak bennünket ütni, ami nekünk jó, előnyös, amellyel végső soron az EU is jól járna, s rengeteg mindent ránk akarnak erőltetni, ami nem jó, sőt nagyon rossz, meg akarnak fosztani a nemzeti függetlenségünk kulcselemeitől, akkor mi keresni valónk van ebben a közegben? A helyzet kezd ahhoz hasonlítani, mintha egy sűrű, sötét erdőben Orbán Viktor egyedül, meg olykor a V4-ek segítségével viaskodna a krokodilokkal, meg az óriás- és mérges kígyókkal. Ugyan jó néhány ország ugyanabban a cipőben jár, mint mi, maximálisan egyetért velünk, csak egyelőre hallgatnak, lapítanak, várják, hogy Orbán Viktor számukra is kaparja ki a gesztenyét.

Ha úgy áll a helyzet, hogy minden, a sorsunkat, jövőnket alapvetően meghatározó döntési lehetőséget ki akarnak csavarni a kezünkből, akkor esetleg mondjuk azt, hogy Viktor, menjünk innen, mert az ittlétünkből semmi jó nem származik nekünk, nem vagyunk biztonságban. 

Képzeljük el, ha valamelyik magát illetékesnek tartó bíróság, vagy testület azt mondja, márpedig igenis, Magyarország ennyi, meg ennyi migránst köteles évente befogadni, akár tetszik nekünk, akár nem.

Egy ilyen döntés, vagy határozat egyenértékű lenne, azzal, mintha közölnék velünk, magyarokkal, hogy őshonosságunk ellenére tűnjünk el Európa térképéről. Hogyan reagálhatnák erre? Csak úgy, hogy tűnjetek el ti, akik ilyen ítéletet akartok ránk erőltetni, s nem érdekel semmilyen döntésetek, papírotok, határozatotok, mert nem hajtjuk végre és kész, akár tetszik az uraknak, akár nem!

Vagy ők akarják, hogy távozzunk az Európai Unióból? Akkor mondják meg világosan, kerek perec, az a tiszta munka, s ne kínozzanak bennünket. Ha a helyzet tovább romlik, kénytelenek leszünk követni az angolok példáját, mert ha az EU-ban a jelenlegi nagyon rossz, illetve tarthatatlan tendencia folytatódik, akkor úgy sem lesz más választás, mint eltemetni az Európai Uniónak nevezett valamit.

                          Cselényi György

Szerelmi üzenet - Jöjj vissza hozzám...!

Az énekesnő igazsága

...mennyi mennyi mindent köszönni tartozom Neked...

Koronázási gálaműsor Pilis városban

Kedves Ismerősöm, Fekete Mária Magdolna énekes rendelkezésemre bocsátott egy videófelvételt. Az anyag Tolnay András előadóművész 2008 nyarán Pilis városban megrendezett koronázási gálaműsoráról készült válogatás, mintegy esszencia. A csodálatos zene és a rangos fellépők produkciójába, meg az egész műsorfolyamba való betekintés maradandó élményt nyújt.  Javaslom, nézze meg Ön is!

Szerelmi emlékek