2016. december 31., szombat

A helyzet javult, de még közel se rózsás...

Rengeteg jól működő kis- és mikro vállalkozás kellene

Érdekes beszélgetést hallottam a közszolgálati rádióban. Egy közgazdász professzor és egy, a kis- és középvállalkozások segítésére hivatott szakember cserélt eszmét.

A professzor elmondta, hogy biztatóan alakulnak hazánk gazdasági mutatói, de nagy gond, hogy jelentősen ki vagyunk szolgáltatva a járműiparnak, illetve a külföldi multinacionális cégeknek. Ha netán a világban csökkenne az autók iránti kereslet, komoly gondjaink támadhatnak. A szakértők Kína gazdasága növekedési ütemének lassulására számítanak, ami sok mindenre hatással lehet. Ha mérséklődne a járműipari konjunktúra, akkor az ahhoz kötődő, abból élő bedolgozók, beszállítók is nagy bajba kerülhetnének. 

Rengeteg jól működő kis- közép- és mikro vállalkozásra van szükség. Az eredményesebb helytállásukat segítő személy közölte, hogy a hazai és uniós forrásokhoz főként azok jutnak hozzá, akik már produkáltak valamit, van bizonyos múltjuk, tapasztalatuk. A nulláról megindulni és tartósan a piacon maradni bizony nem könnyű. Kisboltok sora zárt be. Üzletajtók, -kirakatok sokaságában virít a felirat: kiadó, eladó, bérbeadó... Haldoklik a kocsmák nagy része is...

A professzor elmondta, hogy Lengyelország gazdaságilag azért sikeresebb tőlünk, mert ott erős a kis- és középvállalkozói szektor, s például megfigyelhető, hogy az üzletekben egyre több a lengyel ipartermék, s főként a közszükségleti cikkek tekintetében. A lengyel ipar és mezőgazdaság igencsak nyomul.

A professzor bizonygatta, hogy hazánk számos kis- és mikro vállalkozása esetében nem kellene például a verseny- és az exportképességet túlságosan hajszolni, hangoztatni, mert az tulajdonképpen nem az ő főfeladatuk. Nekik a szolgáltató szektorban, a környezetükben lévők emberek életminőségének javításában van nagy szerepük. Az illető példaként hozta fel, hogy bosszantó, ha valakinek 5 faluval odébb kell utaznia a cipőjének, órájának, kerékpárjának.... megjavításáért, mert nem mindenki tud azonnal újat venni.

Tényleg, ha elromlana a hűtőszekrényem, a porszívóm, vagy  mosógépem, nem  tudom, hová tudnám vinni megjavíttatni, vagy kit hívhatnék házhoz annak érdekében. A lakásomtól nem messzire korábban volt egy szerelő, de már nem látom, lehet, ő is bedobta a törülközőt. Lehet, a „jóindulatú” emberek feljelentették, s a hatóság lehúzatta vele a rolót. Ha ez történt, kár érte, sajnálom!

Megbütykölik önmaguk

Sok minden hat a mikro vállalkozások léte ellen. Például az, hogy ahhoz kevesen veszik igénybe szolgáltatásaikat, hogy abból a mikro vállalkozó stabilan és megfelelő színvonalon megélhessen, mi több, a tevékenységéről nyugtát, vagy számlát adjon, netán adót fizessen. Hogy mást ne mondjak, kevesen hívnak hivatásos vízvezeték-szerelőt a csöpögő csapok megjavításához. A legtöbben – régi csapok esetében – szereznek egy 17-es villáskulcsot, vesznek tömítést, s megjavítják önmaguk, vagy megkérik rá az ügyes kezű szomszédot, vagy az ezermester kollégát, havert. Ugyanez a helyzet a festéssel, tapétázással és sok egyébbel is. S ha netán valami nem sikerül tökéletesen, akkor azt mondják, egye fene, több is veszett Mohácsnál, de legalább olcsón megúszták a dolgot.

Vagy említhetem az órás mesterséget is, amely valamikor menő szakma volt. A mostani órák nagy részébe csak elemet kell cserélni. Ha a benne lévő nyomtatott áramkör, vagy mikrocsip tönkremegy, akkor el lehet dobni, mert javítani nem lehet, vagy nem érdemes, mert a reparálás áráért talán új órát vásárolhatunk.

Gondban van az autószerelők nagy része is, mert az új, modern, korszerű autók karbantartása, javítása nagyrészt szakszervizekhez kötődik. A gyárak, szalonok nemigen kötnek akárkivel szerződést. Ezeken a járműveken, ha nem nagyon régiek, vagy nem karamboloztak velük, akkor csak olajat, akkumulátort, gumit kell cserélni, s ha töltenek beléjük benzint, vigyáznak rájuk, mennek, mint az órák több százezer kilométeren át.

Azontúl a barkácsáruházakban rengeteg féle, fajta szerszámot, célgépet lehet kapni, amelyek sokakat arra sarkallnak, ösztönöznek, hogy önmaguk, vagy kevés külső segítséggel végezzék el a házukban, környezetükben adódó munkákat, s ne kelljen hívni hivatásos iparost nagypénzért.  

Szóval az ipar és szolgáltatás területén a mikro és kisvállalkozások sorsa nagyon nehéz, s rizikós.

Nem kell földbe döngölni

Jó irányba mutat, hogy a kormány az adóhivatal működésében szemlélet- és gyakorlatváltozást akar elérni. Cél, hogy apróbb hibák, hiányosságok esetén ne tapossák ki a kisvállalkozó belét, hanem segítsék, hogy ne legyenek ilyen gondjai. Mindnyájan tudjuk, hogy az adóhatóság emberei sokáig alapból úgy álltak e dologhoz, hogy minden vállalkozó aljas, disznó, csaló, következésképpen a földbe kell döngölni, hogy még az ükunokájának se legyen mersze vállalkozást alapítani.

A kis-, a közép- és a mikro vállalkozásoknak talán a mezőgazdaság és az élelmiszer-ipari feldolgozás, valamint a turizmus-vendéglátás terén van jobb megélhetési és fejlődési lehetőségük.

A társalgás során az is elhangzott, hogy a felmérések szerint a magyar emberek gondolkodása nemzetközi összehasonlításban is igen kreatív, rengeteg az ötletük, de azok közül kevés jut el a megvalósításig. Ennek okait jó lenne feltárni.   

A két szakember beszélgetéséből azt a végkövetkeztetést vontam le, hogy a helyzet nem rossz, sőt sok tekintetben javult, vannak lehetőségeink, de még messze vagyunk attól, hogy a fotelban hátra dőlve elégedetten mondhassuk rózsásnak az állapotot.   

                                        Cselényi György   




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése