Mostanság, az év végi ellazulás időszakában interjúkat nézegettem
az Interneten. Sokunk gyerekkori bálványáról,
néhány rocksztárról van szó. Neveket nem említek, annál is inkább, mivel már
többen nincsenek az élők sorában.
Szinte rátapadtam számítógépem monitorára, amikor
megpillantottam az egyik idős zenész arcát. A riporter csöppet se túlzott, valóban
legendás hírű hangszervirtuóz volt a vendége. De egy világ omlott bennem
össze. Az lett az összbenyomásom róla, hogy egy sunyi, sumák, őszintétlen,
fölöslegesen titkolódzó pacák.
Szerintem csupán azért fáradt be a tévéstúdióba, mert meg
akarta mutatni, hogy még van, még él, s megelégedéssel tölti el, hogy vannak,
akik élénken emlékeznek rá, manapság is sztárnak, legendának tartják. De a
válaszok már gondot okoztak számára. Nem azért, mert buta, meg nem emlékszik
sok vele, meg a társaival történtekre, hanem úgy érzi, jobban teszi, ha mellébeszél,
lényegében nem mond semmit, hallgat, mint a sír.
A riporter, a néző, a hallgató meg várna egy kis
kulisszatitkot, egy kis ajándékot, hogy beavassák valamibe, ami nem köztudott, de
ami nem von le semmit az illető népszerűségéből, nagyságából, művészetéből, tekintélyéből.
De nem...! A stúdió vendége hebegett, habogott, sunyi képpel alig várta, hogy lejárjanak a
személyére szánt műsorpercek. De talán így volt vele a riport megizzadt készítője
is.
Igen, vannak olyan emberek, akik sose mondanak igazat. A
korábbi munkahelyemen, egy lapkiadó betéti társaságnál volt egy kollégám, aki
szinte sose mondott valósat. Akkor, se ha annak se rá, se másra nem volt
negatív hatása, következménye, tehát semmilyen érdek nem fűződött a hazugságához. Mindig furcsálltam azokat, akiktől, ha megkérdezték, "hogy vagy?", akkor válasz helyett percekig azon gondolkoztak, vajon miért érdeklődnek, s mit akarnak belőle kihozni?
Viszont nagyon tetszett egy másik sztár, Magyarországon, de
sok helyütt külföldön is szinte páratlan népszerűségre szert tett muzsikus nyilatkozata.
Azt mondta, hogy ő teljesen tisztában van képességeivel, s tudja, nem bír
operaénekesi erényekkel. A kötelező általános iskolain kívül sose volt dolga
énektanárral. (Ezzel lényegében bevallotta, hogy közel se tud úgy énekelni,
mint egy ekkora karriert megélt sztárnál természetesnek kellene lennie.) De úgy
érzi, sőt meggyőződése, hogy egy életérzést sikerült az embereknek átadnia,
amely meghatározó elemnek bizonyult karrierjében.
Egy másik legendás személy esetében pedig felhozódott, hogy
az általa vezetett együttes annak idején a világsiker küszöbén állt. De
akkoriban több embernek garanciát kellett vállalnia ahhoz, hogy nyugati turnén
vehessenek részt. A nem hazatérés, a disszidálás súlyos bűncselekménynek
számított. Emiatt az adott személy hazautazásért garanciát vállalót is
vegzálták a hatóságok.
A zenekar tagjainak Nyugaton felajánlották az ottmaradás és a
világsiker elérésének lehetőségét. Ez utóbbi esélyének első lépcsőjeként lemezfelvétellel
kecsegtették őket. Dönteniük kellett, hogy hazajönnek-e, vagy ottmaradnak,
vállalván ez utóbbi minden hátrányát, kockázatát, következményét. A
szálláshelyükön szavazást tartottak. Egy-egy cédulára név nélkül mindenkinek rá
kellett írnia, majd a papirkát egy kalapba dobnia, mire szavaz: hazatérjenek-e
vagy se? S a zenekar tagjainak többsége a hazajövetelre voksolt.
A riporter megkérdezte, a zenésztől: nem bánta- e meg...?
Erre ő azt válaszolta, hogy nem, mert azóta tudják, itthon mi történt (ebben
benne volt az, hogy az együttes karrierje egy-két fontos ember kiválása
ellenére is folytatódott hazánkban), ellenben külföldön, távol Magyarországtól,
ki tudja, mi történt volna velük, hosszú távon milyen sors várt volna rájuk. A
számukra tett ígéretek egy része is homályos volt. A rocksztár azt is
megjegyezte, számos negatív példáról tudnak, hiszen több disszidens zenész
kolléga sorsa egy idő után tragédiába torkollt. Hiába próbáltak, nem tudtak ott
gyökeret ereszteni.
A sumákokat nem, de az őszinte és hazaszerető sztárokat
jóleső volt látni, hallani. A még
élőknek jó egészséget és további sikereket kívánok!
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése