Garancia bepöccenés ellen?

Egyik ismerősöm jót tud derülni, nevetgélni, röhögcsélni a környezetében élők idegeskedésén, bosszúságán, vitáján, problémáján. Vidáman újságolja, hogy gondold el, ezek így, úgy amúgy...

Meg van róla győződve, hogy őt semmivel nem lehet felhúzni, bepöccenteni. Viselkedése és a szavai azt sugallják, hogy őt a bölcsessége és a toleranciája felvértezi azon képességgel, hogy a bennünket körülvevő világ hírei eseményei nem tudják kihozni sodrából.

Hiába bizonygattam neki, hogy nincs olyan ember, aki nem késztethető mérgelődésre, nemtetszése kinyilvánítására. Sőt ezt az állapotot ne is kívánja magának, mert nagyon rosszat, súlyos betegséget sejtet. Azt a stádiumot, amikor már valaki nem érzékeli a körülötte zajló életet. Az ilyen embernek tulajdonképpen vége, élő halott.

Csak az ingerküszöbünk nem egyforma, meg az örömünket, nyugodtságunkat, vagy a felháborodásunkat nem egyforma téma és történés váltja ki. Engem például hidegen hagy, hogy melyik futballcsapat mit játszott, mert nem érdekel. Nem érdekel, hogy melyik szomszédom milyen drága autót vett, vagy hol volt nyaralni.  

Viszont, akkor már lázba, sőt olykor tűzbe jövök, ha a munkahelyen, vagy az országos, netán a nemzetközi politikai és gazdasági életben nekem nem tetszően, sőt személyemet aggasztóan zajlanak a dolgok. Természetesen az emberi, az elfogadható reagálás valamennyiünk számára kötelező. 

Ismerősöm továbbra is állította, hogy ő olyan laza, hogy minden lepereg róla, rendszerint megmosolyogja a bosszankodókat, önmagunkat fölöslegesen felhergelőket.

Gondoltam, jól van, akkor tegyünk egy próbát. 

(Lakókörnyezetünkben köztudott, hogy a cimborám igencsak szereti a sört, a bort és a pálinkát.) Mondtam, ha reggel nem látják nyitni a házad kapuját, este pedig a hazatérésed időpontját, akkor sokan röhögcsélnek, s mondogatják, ez biztosan megint jól berúgott.

Erre ismerősöm arcáról eltűnt a szokásos vigyor. Szemöldökei jócskán összébb és lejjebb húzódtak. Szemei szinte szikráztak a dühtől. Önmagából szinte kikelvén kiáltotta: micsoda? Mások tán nem isszák meg a magukét? Meg kinek mi köze hozzá, hogy én reggel kinyitom-e a kaput, vagy nem?

Majdnem nekem támadt.

Közöltem, persze, mindez csak rád tartozik, csak azért említettem, hogy érzékeltessem, illetve bebizonyítsam, hogy nem létezik olyan ember, aki az idegeskedés ellen be van biztosítva. Te se!

Szemmel láthatóan most már vette a lapot, miről beszéltem neki. Mindenki felhúzható, csak nem mindegy a téma, a szituáció és egy sor más körülmény. Ez utóbbiakat embere válogatja.  

Cselényi György