A kormányfő felvetette, hogy nem érti, hogy a
magyar akadémikusok, tudósok, hazai egyetemeken tanító professzorok miért nem
azért lépnek fel, hogy az ő egyetemeik is megkapják azokat a jogokat, amelyeket
a CEU élvez, hanem amellett állnak ki, hogy „Soros György megtarthassa a
privilégiumait".
A professzor
kifogásolja a „(vas)kancellária” rendszert.
Ha én rektor, vagy dékán..... lennék, én sem örülnék
annak, ha az állam, a kormány tudni szeretné, hogy az általam vezetett oktatási
intézmény mire költi az adófizetők pénzéből származó milliárdokat, továbbá tudni
szeretné, mi és miként zajlik az
iskolákban. S a nyakamra küldené megbízottját ellenőrizni, szemmel tartani az
anyagi és egyéb történéseket.
De felmerül a kérdés: az egyetem mitől és kiktől akar
független, autonóm lenni? Az őt fenntartó néptől? Miért? Elsősorban annak
tartozik beszámolni és elszámolni, illetve annak tartozik felelősséggel. Gondolkodni
lehet szabadon, de bizonyos cselekedeteknek muszáj gátat vetni.
A tanár említést tesz a „szerény egyetemi források”-ról is.
Kedves professzor úr, lehet, ön a forrásokat
szerénynek tartja, más meg elégnek, sőt soknak. De hazánknak jelenleg ennyire futja,
ennyire nyílik lehetősége, s ennek is örülni kell(ene), valamint meg kell(ene)
becsülni, mert ehhez is komoly áldozatok szükségesek.
Szerintem nem kellene lenézni és leszólni az egyetemmé
emelt főiskolákat, mert higgye el, ott is magas színvonalú oktatás és kutatás
zajlik. Nem hiszem, hogy a szép szemükért kaptak egyetemi rangot. Ugyanúgy
sértően fogalmazott a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről is, amely ön szerint "parancs,
értettem" rendszerben működik. Én meg úgy vélem, a nép örül annak, hogy
végre van egy olyan egyetem is Magyarországon, amely nem tartozik azok közé a felsőfokú intézmények közé, amelyek oktatóinak jelentős része az anyaország érdekeit fintorogva, megvetően, világfájósan, fölöslegesen, terméketlenül
okoskodóan, kényszerűen, a kákán is csomót keresően szolgálja.
A professzor végül kifejti: „...tiltakozunk a külföldi
tanulásra kényszerülő, kiemelkedően tehetséges magyar diákok érdekében is.
Akik, a magyar felsőoktatás hanyatlását látva, inkább más országbeli
egyetemeken próbálnak tanulmányokat folytatni, és jelentős számban végzésük
után sem térnek haza.”
Kedves Tanár Úr! Ha ez így van, vagy lenne, akkor
ezért a kormány a felelős? Szerintem az imént idézett mondatát értékelhetjük ön
és a kollégái munkájának önértékelése, sőt önkritikájaként is.
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése