Cselényi György közíró blogja
Az ember időnként mosolyog, vagy lemondóan legyint, amikor azt hallja, hogy
cél a teljes foglalkoztatottság elérése, s mindenki dolgozhasson, aki
akar. A minap egy tudósítás elolvasása után
viszont arra gondoltam, jelentős lépés történt, vagy történik a kissé
utópisztikusnak tűnő terv megvalósítása érdekében.
 |
| Cselényi György felvétele |
A cikk http://magyaridok.hu/gazdasag/visszateroben-konyhakerteszkedes-es-az-allattartas-51287/ arról szólt, hogy vidéken egyre
többen találnak vissza a hagyományos életformához, és művelnek veteményeskertet,
valamint tartanak állatokat. Ez a közfoglalkoztatásnak is köszönhető.
A Magyar Faluszövetség elnöke, a
Bács-Kiskun megyei Szentkirály polgármestere, Szabó Gellért a Magyar Idők című lapnak elmondta, ha egy faluban az
önkormányzat gazdálkodik, akkor a lakók is egyre inkább kertészkednek otthon. A jó példa ragadós.
Még egyszer
hangsúlyozandó: ebben jelentős szerepe van a közfoglalkoztatásnak.
Gondoljunk bele, az országnak számos
olyan hátrányos helyzetű térsége van, ahová a földrajzi elhelyezkedés, meg a
helyi viszonyok, adottságok miatt sose fog jelentős számú embert foglalkoztató
ipari üzem települni. De ott is rengetegen normális
viszonyok között és tartósan szeretnének élni. Ez biztos jövedelem nélkül
nehezen elképzelhető. Nincs más vagyonuk,
kincsük, mint a föld, az évezredes hagyomány és tapasztalat. A földdel és az
állattartóssal igencsak érdemes és kell foglalkozniuk. De mivel az nem
helyezhető teljes mértékben piacgazdasági alapokra, ezért állami segítségre van
szükség, amely jórészt a közfoglalkoztatás révé valósul meg.
Tehát az állam
lényegében segíti ezeknek az embereknek a megélhetését, de cserébe a kertjüket
megfelelően művelniük kell, meg ha lehet, állatokat tartaniuk. Ezzel egyrészt
közreműködnek a saját maguk és a családjuk megélhetésének előteremtésében, önfenntartásában. Másrészt értékesíthető mennyiségű árualap is képződhet, amely
kellő szervezéssel és integrálással felhasználható a helyi, a hazai étkeztetésben,
de adott esetben akár nyers, akár feldolgozott formában növelheti az export
árualapot is.
A kertjüket közmunkásként megművelő
emberek némelyike, talán az ön- és állami képzéssel összekapcsolva, kiegészítve,
olyan profi termelővé is válhat, akiknek idővel nem lesz szükségük közmunkapénzre,
valamint másokat is képesek foglalkoztatni.
Szerintem az is tervbe vehető, hogy
közmunkásokból brigádok szerveződjenek,
amelyek révén az idős, magukra maradt, dolgozni már nem bíró, de a vidéki
házukhoz, otthonukhoz ragaszkodó emberek kertjét művelnék meg, továbbá ha van, az
állattartó melléképületeket is hasznosíthatnák. Ehhez a tulajdonosok számára is
kellő érdekeltséget kellene teremteni.
Tény, a nagyüzemi mezőgazdasági termelésen
kívül a háztáji kiskertek megfelelő művelésében nagy tartalék rejlik, amit jó
lenne kihasználni. A biokertészkedésben rejlő lehetőségekről nem is szólva. Úgy vélem, ebbe az
irányba kedvező intézkedések történtek, s van, ahol az eredmények is biztatók.
Szóltak már hírek a templomkertek őshonos gyümölcsfajták termesztésére, valamint a génmegőrzésre történő igénybevételéről is. Ezt is fantasztikusan jó ötletnek tartom.
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése