Mellébeszélési bravúr

A tömegkommunikáció érthető okokból sokat foglalkozik a hazánkba irányuló illegális bevándorlás kérdésével, problémájával. A parlamenti ellenzéki pártok kulcsemberei a mellébeszélést magas fokon űzik, sőt mellébeszélési bravúrt valósítanak meg.

Az egyik neves ellenzéki politikus (a nevét azért nem írom le, mert ezzel se akarok neki ingyenreklámot csinálni, hiszen nem érdemli meg) a nyilatkozataiban olykor a probléma súlyosságát illetően némi megértést színlel, de nagyon ügyel arra, hogy egy-két ilyen félmondat után rögtön oda lyukadjon ki, hogy a kormány nem csinál(t) semmit, elmulasztotta ezt, azt, amazt. De ezek a mulasztások olyasmik, amik ha reálisan gondolkozunk, egyetlen kormányon se lennének számon kérhetők. Mert nem volt és most sincs joga és módja mást, s többet tenni.  

Az ellenzéki politikusok állandóan a közös európai megoldást szükségességét szajkózzák. Igen, az kellene! De könyörgöm, ameddig az nincs, s a halvány körvonalai se látszanak, valamit addig is tenni kell. Ez hasonlít ahhoz, mintha egy rákos betegnek azt mondanák, hogy várja meg, ameddig a rossz indulatú daganatok minden fajtája, formája elleni biztos védelmet, illetve az abból való kigyógyuláshoz teljes garanciát nyújtó gyógyszert, illetve terápiát feltalálják. Ameddig ez nem történik meg, a beteg gyógyítása érdekében addig is tenni kell a lehetségest.

Nyilvánvaló, hogy az illegális migráció problémaköre nem oldható meg a menekültek országok közötti kvótaszerű elosztásával. Az több nép határozottan elveti, mert nem vezet sehová, s nem oldható meg vele semmi.

Európa külső határait meg kell védeni, s minden országnak megtartania a hatályos jogszabályokat, egyezményeket. Ameddig ez nem történik meg, addig marad a kényszerűségből építendő kerítés és a hatósági, rendőrségi, honvédelmi fellépés. Ha ezzel nem élünk, akkor Magyarországot egyszerűn megszállják a más földrészekről érkezők százezrei. Nem kívánhatja senki, hogy ezt tétlenül nézzük, tűrjük, s szenvedjük el.  

Jómagam úgy látom, hogy az illegális migráció kérdésében Magyarországon eddig soha nem látott, nem tapasztalt nemzeti konszenzus alakult ki. Hazánk lakosságának túlnyomó többsége nem szeretne más földrészekről érkezett, más életvitelhez, a miénktől gyökeresen eltérő jogi és erkölcsi normákhoz szokott, s azok szerint élni kívánó emberek tömegével együtt élni. Ehhez jogunk van!

S jó lenne, ha az ellenzéki politikusok szakítanának a – még egyszer mondom –, mellébeszélési bravúrral, és a kormány intézkedéseinek, igazságtalan és felelőtlen bírálatával. Ha nem ezt teszik, bizton számíthatnak arra, hogy a meglehetősen csekély számú választóik is teljesen elfordulnak tőlük.  

       Cselényi György