Jó jel

Cselényi György közíró blogja

Hallgattam hétfőn reggel (2015. 09. 28.-a) a Kossuth Rádióban a Demokratikus Koalíció (DK) egyik korifeusának nyilatkozatát. Orbán Viktornak a menekültválság megoldásával kapcsolatban az EU-csúcson tett 6 pontos javaslatával kapcsolatban G. Zsolt azt állította, hogy abból 5 pont nem a magyar miniszterelnök, hanem az Európai Unió javaslata volt.

Ezzel kapcsolatban kételyeim vannak, hiszen Orbán Viktornak a bajoroknál tett látogatása során és után a sajtó azzal volt tele, hogy a magyar miniszterelnök 6 pontos javaslatcsomaggal megy Brüsszelbe. Előtte egy sort sem olvashattunk arról, hogy a kvótán kívül Brüsszelnek más ötlete is volt. Hajlok arra, hogy elhiggyem, Orbán indítványa előbb született meg, persze nincs lehetőségem bizonyítani, hogy ki, melyik nap, hány óra hány perckor, hány másodperckor dolgozta ki, s tette meg javaslatát.

Szerintem Orbán 6. pontját azért nem fogadták el, mert ha Görögország határainak megvédése céljából közös európai haderő alakul, akkor felmerül a kérdés, mi szükség van a NATO-ra?

G. Zsolt Orbán Viktornak a szemére veti, hogy több ország vezetőjével összeveszett. Környörgöm: ha hazánk élet-halál kérdéséről, harcáról van szó, akkor szempont lehet-e az, hogy a miniszterelnökünk néhány ország vezetőjével nem ért egyet, s annak hangot is ad? Örülhetnénk- e annak, hogy ugyan a nyakunkon a kés, de jaj, de jó, hogy több nép irányítója kedvesen beszélt Orbán Viktorral? Ha hazánk jövőjéről van szó, még azt is elnézném, ha szükség esetén Orbán lekever egy pofont valamelyik tárgyalópartnerének.

A DK egyik főembere azt is kifejtette, hogy nem érdemes sokat adni a közvélemény-kutatásokra, mert a média és egyéb által a nép álláspontja kedvezőtlenül is befolyásolható.

A menekültekkel kapcsolatban szerintem erről szó sincs. Közel teljes a nemzeti konszenzus abban, hogy hazánk népének zöme nem akarja, hogy más földrészekről érkező, várhatóan komoly beilleszkedési nehézségekkel küzdő, vagy arra képtelen és nem is vállalkozó emberek százezrei szállják meg Magyarországot. Ebben az MSZP szavazói is kiállnak a kormány mellett. Nem véletlen, hogy migránsügyben az MSZP is lefarcolt a DK mellől. Ésszel tette, mert hosszú távon nincs értelme és nem is érdemes a népakarattal szemben politizálni, mert az egyenlő a saját maguk alatt történő favágással.

A DK-nak is meg kell értenie, hogy Magyarország – teljesen érthető és méltányolható szempontok miatt – nem óhajt nagyszámú illegálisan érkező megélhetési migránst befogadni.

Feltűnt az is, hogy G. Zsolt meglehetősen indulatosan nyilatkozott. Ez a Fidesz és a kormány számára jó jel! Úgy vélem, G. Zsolt feszült idegállapota nem véletlen. A DK a magyar belpolitikai életben meglehetősen magára maradt, mondhatni, sarokba szorult. Erről minden bizonnyal önmaguk tehetnek.

Felmerülhet a kérdés: a DK ilyen hozzáállással miként számít jelentős mennyiségű szimpatizánsra, sőt szavazóra? Szerintem sehogyan, jobban mondva, csak abban reménykedhet, hogy a világ politikai és katonai helyzetében olyan változás következik be, amelynek során valamelyik külföldi hatalom Magyarországon erőszakkal kormányzati pozícióba juttatja a DK embereit.

Remélem, e forgatókönyv megvalósulására meglehetősen kicsi az esély.

Cselényi György

Tevékenységem, szolgáltatásom, vállalásom:

FACEBOOK-oldalam megtekintése

Fotóim, rajzaim megnézése

COMP-DIGI-grafikáim megszemlélése

Ki akartak bennünket irtani!

Cselényi György közíró blogja

A magyarok világraszóló pozsonyi győzelme

Igen érdekes filmfelvétel hivatkozását kaptam meg személyes üzenetként. Azon neves személyiségek arról beszélnek, hogy a magyar nép tudatában sajnos közel sincs kellő mértékben jelen, nincs rangján kezelve, egyáltalán nincs elmélyülve a 904. július 4.-e és 7.-e között Pozsony közelében lezajlott csatában aratott világraszóló győzelem.

Akkor és ott a magyarok az egyesült Európa seregeivel szembeni diadalmaskodása országunk jövőjét hosszú időre meghatározta. 124 évig ellenség nem merte tenni a lábát hazánk földjére.

A szakemberek véleménye szerint a kitűnő hadvezetés és a katonák hősi helytállásán kívül azért győzhettünk, mert nekünk volt igazunk! Ha ebben a csatában Árpád zseniális vezérletével nem győzünk, akkor nem lett volna Szent István, s ma nem lenne Magyarország, mert kiirtottak volna bennünket!

Európa sose bocsátotta meg a hős elődeinktől elszenvedett hatalmas vereségét. A Nyugattal fennálló konfliktusaink jelentős részben is az akkori folyamatok következményei, folytatásai. Útjában voltunk nagy országok üzletelésének, manipulációinak. A pozsonyi csata körül történtek mélységi értelmezése rávilágít a mai problémáink nagy részének gyökerére is.

Nagy gond, hogy a magyar történelmet nagyrészt külföldiek írták. És minden tőlük telhetőt megtettek a magyarok lejáratásáért. Kutatások és dokumentumok vallanak arra, hogy például őseink nem a felelőtlen kalandorkodás kedvéért mentek Nyugatra, mint az sok helyen le van írva. Miért is mentek volna, hiszen abban az időben több lovuk és marhájuk volt, mint egész Európának. Őseink az elődeinktől, a szkítáktól a Nyugat által elrabolt kincseket akarták visszaszerezni. A legősibb népek, a szkíták leszármazottai vagyunk. 

A filmben megszólaló kiváló tudósok, kutatók egybehangzóan állítják, hogy a magyarság megmaradásának kulcsa mindig az összefogás volt, s mai is az kell(ene) hogy legyen. Ha nem fogunk össze, ha társadalmunk darabokra szabdalódik, akkor manapság is halálos veszélye kerülhetünk.

A filmfelvétel megtekintését jó szívvel ajánlom mindazok figyelmébe, akiket érdekel hazánk történelme, sok évszázaddal ezelőtti harca, s nem közömbös számára a múltban gyökerező mai helyzete, továbbá felelősnek érzi magát jövőjének alakulásáért.

Cselényi György  

A felvétel megtekintése érdekében kattintson az alábbi hivatkozásra!

https://www.youtube.com/watch?v=fXvk9W4bBXw&feature=youtu.be


xxxxxxxxxxxxxx

Cselényi György - magamról: 

Tevékenységem, szolgáltatásom, vállalásom:

FACEBOOK-oldalam megtekintése

Fotóim, rajzaim megnézése

COMP-DIGI-grafikáim megszemlélése

Mellébeszélési bravúr

A tömegkommunikáció érthető okokból sokat foglalkozik a hazánkba irányuló illegális bevándorlás kérdésével, problémájával. A parlamenti ellenzéki pártok kulcsemberei a mellébeszélést magas fokon űzik, sőt mellébeszélési bravúrt valósítanak meg.

Az egyik neves ellenzéki politikus (a nevét azért nem írom le, mert ezzel se akarok neki ingyenreklámot csinálni, hiszen nem érdemli meg) a nyilatkozataiban olykor a probléma súlyosságát illetően némi megértést színlel, de nagyon ügyel arra, hogy egy-két ilyen félmondat után rögtön oda lyukadjon ki, hogy a kormány nem csinál(t) semmit, elmulasztotta ezt, azt, amazt. De ezek a mulasztások olyasmik, amik ha reálisan gondolkozunk, egyetlen kormányon se lennének számon kérhetők. Mert nem volt és most sincs joga és módja mást, s többet tenni.  

Az ellenzéki politikusok állandóan a közös európai megoldást szükségességét szajkózzák. Igen, az kellene! De könyörgöm, ameddig az nincs, s a halvány körvonalai se látszanak, valamit addig is tenni kell. Ez hasonlít ahhoz, mintha egy rákos betegnek azt mondanák, hogy várja meg, ameddig a rossz indulatú daganatok minden fajtája, formája elleni biztos védelmet, illetve az abból való kigyógyuláshoz teljes garanciát nyújtó gyógyszert, illetve terápiát feltalálják. Ameddig ez nem történik meg, a beteg gyógyítása érdekében addig is tenni kell a lehetségest.

Nyilvánvaló, hogy az illegális migráció problémaköre nem oldható meg a menekültek országok közötti kvótaszerű elosztásával. Az több nép határozottan elveti, mert nem vezet sehová, s nem oldható meg vele semmi.

Európa külső határait meg kell védeni, s minden országnak megtartania a hatályos jogszabályokat, egyezményeket. Ameddig ez nem történik meg, addig marad a kényszerűségből építendő kerítés és a hatósági, rendőrségi, honvédelmi fellépés. Ha ezzel nem élünk, akkor Magyarországot egyszerűn megszállják a más földrészekről érkezők százezrei. Nem kívánhatja senki, hogy ezt tétlenül nézzük, tűrjük, s szenvedjük el.  

Jómagam úgy látom, hogy az illegális migráció kérdésében Magyarországon eddig soha nem látott, nem tapasztalt nemzeti konszenzus alakult ki. Hazánk lakosságának túlnyomó többsége nem szeretne más földrészekről érkezett, más életvitelhez, a miénktől gyökeresen eltérő jogi és erkölcsi normákhoz szokott, s azok szerint élni kívánó emberek tömegével együtt élni. Ehhez jogunk van!

S jó lenne, ha az ellenzéki politikusok szakítanának a – még egyszer mondom –, mellébeszélési bravúrral, és a kormány intézkedéseinek, igazságtalan és felelőtlen bírálatával. Ha nem ezt teszik, bizton számíthatnak arra, hogy a meglehetősen csekély számú választóik is teljesen elfordulnak tőlük.  

       Cselényi György