2019. október 7., hétfő

Mindenki reménykedik, hogy egyszer csak jobb lesz...

Az asszony egy kisfiúval Nyíregyházán, a vasútállomáshoz közeli zebránál állt. Én mellettük. Kicsit a gyereknek, kicsit talán nekem is megjegyezte, hideg van! 

- Igen - hagytam jóvá.

A közelben lévő Penny Áruháznál is összefutottunk. Az volt a gondja, hogy a bevásárlókocsi igénybe vételéhez, mondhatni, elszabadításához nem talált a pénztárcájában 100 forintost. Kisegítettem, vagyis az én százasomat az ő apróbb pénzeire váltottam.
Az áruház pénztáránál mögém, az utcán pedig mellém kerültek. Gondoltam, ez már nem lehet véletlen. Beszélgetni kezdtünk. Elmondta, hogy Kárpátaljáról érkeztek, s a fiát rendszeresen fejlesztő foglalkozásra viszi.
Beszélgettünk a magyarok kárpátaljai életéről is.
Cselényi György


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése