Zaklatott
életükben mi adhat nyugalmat?
A
blogom
(http://gyurciszemszog.blogspot.com/2017/12/vagyjuk-fix-eligazodasi-pontot.html)
látogatószámlálója szerint, néhányan rábukkantak egy 2017.
december 20-án közzétett
írásomra.
A címe „Vágyjuk
a fix eligazodási
pontot életünkben!”.
Ez
arra késztetett, én is olvassam el újból. Úgy éreztem, érdemes
megosztani veletek. A cikk egy olyan verset tartalmaz, amelyet
édesanyám, Cselényi
Pálné, Mikes Jolán többször
elmondott nekem. Nyolcvankilenc évesen, 2015-ben távozott el
közülünk. Tőle tudom, hogy a verset 1943-ban szülei
házában, Mezőtúron az édesanyjától, Mikes
Jánosné, Kovács Máriától tanulta
meg. (Én sajnos nem ismerhettem nagymamámat, mert korán meghalt.)
A
szöveget lejegyeztem, s ezúton megosztom veletek, elmondom nektek.
Szerintem a mondandója karácsony táján, vagy éppen csak utána,
az új év közeledtével igencsak aktuális.
A
fotón édesanyám látható a Béla nevű pici unokájával. A képet
Bakos Béla budapesti fotóművész több évtizede készítette.
Egyben
megragadom az alkalmat, hogy mindnyájatoknak áldott, békés,
boldog, eredményekben gazdag új esztendőt kívánjak!
Cselényi
György
Béri
Gyula, Moravcsik (Bér,
1860. júl. 31. – Aszód,
1902. szept. 26.): költő,
műfordító.
A bp.-i egy.-en 1882-ben jogi doktorátust szerzett. 1884-től ügyvéd
Bp.-en. Két verskötete és több fordítása jelent meg. Mickiewicz
verseiből is fordított (Pascal gondolatai, Bp., 1890; Mickiewicz
Ádám szonettjei, Bp., 1899). – M. Költemények (Bp., 1888).