Hó és szeretet

Gyerekek! Lehet, megbuggyantam, de elhatároztam, hogy hó ide, hó oda, a szokásomhoz híven, ezúttal is megyek biciklizni. De megnyugodtam, hogy más megbuggyanttal is találkoztam.

Örültem! Ha Nyíregyházát osztályozni kellene, akkor szerintem jelest (5-öst) érdemelne. Jöttek-mentek a hótolóval és sószóró berendezéssel felszerelt traktorok. Nemcsak a főutak, hanem valamennyi mellékutca, sőt a parkok utacskái is járhatók.

A máskor se emberre, se Istenre tekintettel nem lévő, suhanó autósok, ezúttal maximum 20-30 km/óra sebességgel, a követési távolságot megtartván, sőt még arra is egy kis ráhagyással – közlekedtek. Persze, hogy vigyázni kell a drága járgányra és egymásra!

Ámulatba ejtett az emberek összefogása. A máskor nem, vagy alig köszönő emberek szóba, sőt talán barátságba keveredtek. A hóesés összehozta őket. Volt, aki több lapáttal ment az utcára, s akinek kellett, örömmel adta kölcsön. Éva, az egyik lépcsőház gondnokszerűsége egy vödör sót ajánlgatott annak, aki igényt tartott rá. Laci, a garázsboltos is boldog volt, hogy nem hiába készült fel a télre, nem kell azon törnie a fejét, hogy hová és kire sózza rá a rengeteg sót, mert ezúttal mindenki 5 kilójával vitte, vásárolta. Lehet, hogy hétfő reggel valakinek a bablevesébe se jut.

A járdán valaki az egy lapát szélességű szabad, de csúszós, jeges úton két fehér kutyával közeledett. A szemben jövőnek előzékenyen utat engedvén, rövid pórázra fogta az ebeket, mire az illető félre állt, mutatván jóindulatát, hogy csak tessenek jönni nyugodtan, inkább ő süpped térdig a hóba, minthogy a kutyusok hasi része is havas, vizes legyen. Kímélni kell őket, nehogy megfázzanak a kis aranyosok. Egy csapat férfi - lapáttal és seprűvel felszerelkezve - a garázssor felé vette az irányt az autók házának bejárata elől elhányni a havat, nehogy a hétfő reggeli induláskor bárkinek is gondja legyen a járgányával való kiállással.

Jó volt látni ismerős és ismeretlen emberek egymással szembeni előzékenységét, toleranciáját, sőt talán barátkozását. Boldogság töltötte el szívüket, hogy 2018. március 18-án végre tehettek egymásért valamit.

Komolyan mondom, ha így áll a helyzet, akkor nem bánnám, ha esne még egy méteres hó, mert akkor az emberek talán meg is szeretnék egymást.

Jó lenne, ha e barátság a hó nélküli napokon se olvadna el!

Cselényi György