A VIDOR Fesztiválon adott koncertet AMADOU és MARIAM Nyíregyházán 2017. augusztus 26-án este. Cselényi György felvételén a koncert egy részlete hallható, látható.
2017. augusztus 27., vasárnap
2017. augusztus 18., péntek
Cilike mindent és mindenkit túlél
Anyósom volt a nagy, fekete macska, Cilike gazdája. Ketten
jól megvoltak a falusi portán. A cica napközben jött-ment a szomszéd porták
között, s időnként hazament megnézni anyósomat, Juci nénit, miként van, mit
csinál, meg természetesen enni, inni, kicsit időzni otthon, majd újabb portyára
indult.
Amikor besötétedett, ismét hazatért, bement a szobába
anyósommal. Juci néni a barna cserépkályha melletti fotelbe ült, a macska pedig
vagy az ágyon, vagy az ölében foglalt helyet.
Nézték a tévét, miközben anyósom el-elszunyókált. Ha Juci
néni unalmasnak találta a híradót, meg az utána jövő filmet, vagy vetélkedőt,
akkor készült az igazi, fekve történő alvásra. Amikor az ágyon teríteni,
igazítgatni kezdte a lepedőt, Cilike már az ajtónál állt. Várta annak
kinyitását. Cilike ezt megszokta, mert valahogyan egyikük se akart a másikkal
egy szobában éjszakázni. A cica a sötétben vadászatra, vagy a szálláshelyére
indult.
Ez így ment évekig, míg anyósom 81 éves korában örök álomra
szenderült. A gazdátlanná váló Cilikét be akartuk hozni városi lakásunkba, de ő
az efféle lakóhelycserének még a gondolatát is elvetette. Többször próbáltuk megfogni,
sikertelenül. Minden bizonnyal úgy döntött, történt, ami történt, s lesz, ami
lesz, de ő ottmarad!
Azt hittük, élete nem sokáig fog tartani. De tévedtünk! Bármikor
megyünk az árván maradt házat és portát megnézni, Cilike valahányszor előjön, s
miután konstatálta, élünk, s megmutatta, ő is megvan, hamarosan eltűnik szemünk
elől.
Úgy tudjuk, egy ideig a szomszéd néni súlyos beteg felnőtt
fia adott neki enni, bár az is tény, a ma már üres, de valamikor állatokkal és
takarmányokkal teli falusi házaknál, ólaknál, istállóknál Cilikének is akad valami
ennivaló.
Telt-múlt az idő, s szomszéd néni fia is elhalálozott. Hogy
az édesanyja adott-e Cilikének enni, nem tudjuk, de ha a saját macskáit ellátta
élelemmel, akkor talán jutott Cilikének is egy kis maradék, vagy más megoldás
nem lévén, titokban elcsent valamicskét a többiek elől, vagy másutt is
sikerült eledelt szereznie.
A néhai anyósom házánál tett látogatásaink során nem
változott semmi. Amint megállunk autókkal a kapunál, néhány perc múlva megjön
Cilike. Megnézi, hogy a feleségem, a két lányom, s jómagam – megvagyunk, létezünk...
Meghalt az anyósom szomszédjában lakó néni is. Cilike azt is
túlélte, annál is inkább, mivel már jó ideje bejárta, bekalandozta az utca
minden házát, portáját, mindenütt otthonosan mozog, minden kerítésen tudja az
átjárási lehetőséget, és ha szükség van rá, a menekülési utat is. A kutyák se
haragszanak rá. Ha a felségterületükre lép, ismerősként, sőt barátian, jó
szomszédként, ugatás és a kergetés mellőzésével viszonyulnak hozzá.
Feltételezzük, hogy újabban Cilike néhány házzal arrébb, anyósom
hajdani legjobb barátnőjénél tesz szert kiegészítő falatokra. E néni életkora
is jóval meghaladta a nyolcvanat. A cica talán emlékezteti anyósomra, Juci
nénire, ezért a macska szerintünk kedvezményezett, protekciós. Ha netán ez az
asszony is végleg elköltözik, akkor még van az utcában egy öreg néni, meg egy
család, ahová Cilike talán átteheti főhadiszállását.
Így fogyatkozik, néptelenedik, s múlik el a falusi utca.
Csak Cilike, a nagy fekete macska örök!
Cselényi György
2017. augusztus 6., vasárnap
Garancia bepöccenés ellen?
Egyik ismerősöm jót tud derülni, nevetgélni, röhögcsélni a
környezetében élők idegeskedésén, bosszúságán, vitáján, problémáján. Vidáman
újságolja, hogy gondold el, ezek így, úgy amúgy...
Meg van róla győződve, hogy őt semmivel nem lehet felhúzni,
bepöccenteni. Viselkedése és a szavai azt sugallják, hogy őt a bölcsessége és a
toleranciája felvértezi azon képességgel, hogy a bennünket körülvevő világ
hírei eseményei nem tudják kihozni sodrából.
Hiába bizonygattam neki, hogy nincs olyan ember, aki nem
késztethető mérgelődésre, nemtetszése kinyilvánítására. Sőt ezt az állapotot ne
is kívánja magának, mert nagyon rosszat, súlyos betegséget sejtet. Azt a
stádiumot, amikor már valaki nem érzékeli a körülötte zajló életet. Az ilyen
embernek tulajdonképpen vége, élő halott.
Csak az ingerküszöbünk nem egyforma, meg az örömünket, nyugodtságunkat,
vagy a felháborodásunkat nem egyforma téma és történés váltja ki. Engem például hidegen hagy, hogy melyik
futballcsapat mit játszott, mert nem érdekel. Nem érdekel, hogy melyik
szomszédom milyen drága autót vett, vagy hol volt nyaralni.
Viszont, akkor már lázba, sőt olykor tűzbe jövök, ha a
munkahelyen, vagy az országos, netán a nemzetközi politikai és gazdasági életben
nekem nem tetszően, sőt személyemet aggasztóan zajlanak a dolgok. Természetesen az emberi, az elfogadható reagálás valamennyiünk számára kötelező.
Ismerősöm továbbra is állította, hogy ő olyan laza, hogy minden
lepereg róla, rendszerint megmosolyogja a bosszankodókat, önmagunkat
fölöslegesen felhergelőket.
Gondoltam, jól van, akkor tegyünk egy próbát.
(Lakókörnyezetünkben köztudott, hogy a cimborám igencsak szereti a sört, a bort és a pálinkát.) Mondtam, ha reggel nem látják nyitni a házad kapuját, este pedig a hazatérésed időpontját, akkor sokan röhögcsélnek, s mondogatják, ez biztosan megint jól berúgott.
(Lakókörnyezetünkben köztudott, hogy a cimborám igencsak szereti a sört, a bort és a pálinkát.) Mondtam, ha reggel nem látják nyitni a házad kapuját, este pedig a hazatérésed időpontját, akkor sokan röhögcsélnek, s mondogatják, ez biztosan megint jól berúgott.
Erre ismerősöm arcáról eltűnt a szokásos vigyor. Szemöldökei jócskán
összébb és lejjebb húzódtak. Szemei szinte szikráztak a dühtől. Önmagából
szinte kikelvén kiáltotta: micsoda? Mások tán nem isszák meg a magukét? Meg
kinek mi köze hozzá, hogy én reggel kinyitom-e a kaput, vagy nem?
Majdnem nekem támadt.
Közöltem, persze, mindez csak rád tartozik, csak azért
említettem, hogy érzékeltessem, illetve bebizonyítsam, hogy nem létezik olyan
ember, aki az idegeskedés ellen be van biztosítva. Te se!
Szemmel láthatóan most már vette a lapot, miről beszéltem
neki. Mindenki felhúzható, csak nem mindegy a téma, a szituáció és egy sor más körülmény.
Ez utóbbiakat embere válogatja.
Cselényi György
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)