 |
| A fotó csupán illusztráció, nem a szóban forgó helyen készült. |
Néhány órája arról írtam, hogy szilveszter éjjelén gyalogoltam
egy kört szülővárosomban. A látvány lehangolt. Sötét ablakok százai. Az utcákon
egy-egy ember – elvétve. Sehol egy kis ricsaj, egy kis felhajtás, egy kis
vidámság. Mindenütt síri csend! Már a papírduda fújása, meg a petárdadurrantás
is kiment a divatból.....?
xxxx
Volt, aki lehangolónak, kedvszegőnek
mondta az írást. Joggal...
Igen, voltak más táborok is. Az egyik
családi, rokoni, baráti körben szilveszterezett, s igen jól érezte magát.
S volt egy harmadik réteg is...! Egy
fiatal lány a következő tapasztalatáról számolt be:
A barátnőivel egy nagy
szórakozóhelyen töltötte a szilveszter éjszakát. Úgy indult az egész, hogy
megbeszélte a haveri körével, kinek a lakásán jönnek össze, s együtt indulnak a
buliba. A lány meglepetten tapasztalta, hogy az őket fogadó kis csaj és a szülei
már kora esete annyira be vannak rúgva, hogy alig tudtak ajtót
nyitni és beszélni.
A lányok elindultak, s valamiképpen
mindnyájuknak sikerült helytállniuk. Egy csajszi volt köztük, aki nagyon
csínján bánt a piával. Ő igyekezett szemmel tartani a többieket, vigyázni
rájuk. A nagy helyiségben igen sokan voltak. Egymás kényszerű lökdösése nélkül
alig lehetett megmozdulni, nemhogy normálisan táncolni.
A rendezvény után taxival akartak
hazamenni. Mivel szinte égtek a társaságok telefonvonalai, ezért közel egy órán
keresztül az őket tárcsázók a szakakadozó vonalak miatt dühöngtek. Az egyiket
nagy nehezen sikerül felhívni, de a diszpécser közölte, mivel sok a
hívásuk, minimum egy óra múlva tud a szóban forgó mulatóhelyhez kocsit
küldeni.
A kislányoknak meg kellett küzdeniük
a biztonsági őrökkel. Ennek oka, hogy mivel a szabadban igen csípős hideg volt, az ellene való védekezésképpen a gyerekek a taxik megérkezéséig visszahúzódtak a táncterem előterébe. Az őrök pedig morgolódtak, s a terem előteréből
igyekeztek kiküldeni a dülöngélő, csaknem négykézláb járó, erős szédüléssel és
hányingerrel küzdő ifjakat, mondván, nem melegedő ez.
Végre-valahára megérkezett a taxi. A
gépkocsivezető elmondta, hogy bár a társaság tagjai teljes létszámban
szolgálnak az éjszakában, mégis azért tudnak ilyen hosszú várakozási idővel fuvart
vállalni, mert a központ parancsba adta nekik, hogy senkit a
háza, lépcsőháza közelében se szabad magára hagyni. Mindenkit a lakása ajtajáig kell
kísérniük, mert sokan annyira részegek, hogy nagy a veszélye annak, hogy nem
jutnak el a bejáratig, s mielőtt a lakásukba érnek, kint összeesnek, megfagynak,
tehát életveszélynek vannak kitéve.
Végül az egy közösséget alkotó lányok
némi kaland, és izgalmak után, de szerencsésen hazaértek.
Elmondásuk szerint megbánták, hogy a szilveszter éjszakát
szórakozóhelyen töltötték, mert ott olyan sokan voltak, ráadásul a résztvevők
zöme – a házirend és a bárminemű tiltás ellenére – annyira be volt rúgva, hogy
az óévet lehetetlen volt kulturáltan búcsúztatni.
Akkor a jelek szerint az egyik nagy
tábort a sötét ablakok mögött kuksolók, vagy alvók, a másikat a szűk, családi,
baráti körben, a harmadikat pedig a közösségi bulihelyeken szilveszterezők
alkották.
Most már csak azt kell eldönteni, kik jártak jobban?
De tulajdonképpen nem érdekes!
Kívánok mindnyájuknak jó egészséget, eredményekben gazdag, boldog újesztendőt!
Cselényi György
------------------------------------------------------------------------------
-------------------------------------------------------------------------------
------------------------------------------------------------------------------
-------------------------------------------------------------------------------
Portrék: https://youtu.be/8y-EHOHzSoI
Településrészek: https://youtu.be/bApEocAvBJc
A
magyar földek és kertek ígérete: https://youtu.be/BwjH2H0wdEk
A szerelem várása
http://czirkapali54.blogspot.hu/2015/11/ezt-adjatok-ossze.html
Vállalások:
http://web.t-online.hu/cselenyi53/vallalas.htm
Hát sajnos itt már több éve így megy. az Emberek bezárkóznak. Ha megyek be Kisvárdába ott is le hajtott fejjel mennek az utcán. Pedig Én ott születtem és ott volt az otthonom. el adtam a lakást hátha jobb lesz vidéken. még rosszabb lett. Sajnos nem rég halt meg a Párom. még 2-hónapja sincs. Ezért mégrosszabb . Én igazán Magyar Vagyok! A Nagy papámék Erdélyben laktak. Hát valahogy ide költöztek. Nehezen. Amúgy a Lánykori nevem: Fucsku Borbála. Sok mindenre megtanított az édesapám! Ezért csináltam meg A Magyar Turul . Oldalt is! Meg igértem nekik hogy lesz még Nagy Magyar Ország! Ők már el hunytak. És bennem van az amit tanított Nekem. Igen Én 9-évre jöttem a Világra. 5-en voltunk testvérek. Előttem volt 1- fiú. Aki már meg halt. Így 4-lány van még! Most már nem bírok írni többet. Mert fáj minden ami történt velem. Későbbi alkalomból többet írok . Lenne mit!!!
VálaszTörlésKedves Borbála! Köszönöm levelét! Bevallom őszintén, én se sorolhatom magam a nagy bulizók közé. Igen szűk létszámú a famíliánk, s - az életkoruk miatt – a kevés ember is egyre fogy.
TörlésSajnos rosszkedvű a magyar lakosság nagy része. Hogy ennek okait elemezzem, ehhez nem érzem magam eléggé műveltnek, képzettnek, de úgy vélem, bárhogyan is okoskodnék, kutakodnék, az igazsághoz nemigen jutnék közelebb, csupán a felszínt karcolgatnám. A rosszkedvet nemigen lehet csupán az anyagiak hiányával, szűkösségével indokolni. Vannak népek, akik hozzánk képest koldusszegények, mégsem búslakodnak, sőt meglehetősen jókedvűek, derűlátók.
Én is gondolkoztam azon, hogy el kellene költözni valamelyik faluba, de aztán letettem róla. Tartottam attól, hogy egy-két hét alatt kipiheni magát az ember, s később megbánja a lakhelyváltoztatást. Lehet, így járt ön is. Sajnos az ilyen történetet nehéz, vagy lehetetlen, vagy nagyon sok pénzbe kerül visszacsinálni. De lehet, tulajdonképpen nem is annyira rossz ott, ahol most él, csak hiányzik valami olyasféle melegség az életéből, amelyet nemcsak az a fénylő égitest képes sugározni. Kívánom, hogy a jövőben tehessen szert ilyenre.
Örülök, hogy jó szívvel emlékezik szüleire. Valamennyi szerette elhunyta okán fogadja őszinte részvétemet, együttérzésemet.
Jómagam is bízom Magyarország jövőjében, sikerességében, s a magam szerény eszközeivel igyekszem azt előmozdítani.
Végezetül még egyszer köszönöm levelét, s engedje meg, hogy áldott, sikerekben és eredményekben gazdag újesztendőt kívánjak Önnek.
Tisztelettel és szeretettel üdvözli: Cselényi György