Meglehetősen későn kapcsolódtam be az Eurovision Hungary „A
Dal 2015” című műsora produkcióinak figyelemmel kísérésébe, eddig egy elő- és a középdöntőt láttam az Interneten.
Azt kell mondjam, kitűnőek az énekesek, a zenészek, s valamennyi
fellépő, közreműködő. Minden profi, a látvány, a műsorvezetés, a szervezés,
stb. Nagyrészt egyetértek a zsűri
véleményével, döntésével, pontozásával is. Megemelem a kalapom a közönség
realitásérzéke előtt, hiszen nagyszerűen ráérez, mi, mennyit ér, amely a
szavazataik révén számítható pontokban is jól kifejeződik. Szinte mindegyik
szám bármelyik nyugati rádióban, tévében elhangozhatna.
Nagy gondom viszont, hogy az előadók túlnyomó része angolul
énekli számát. Világos, megértjük, hogy a magyar nyelv egyedi, elszigetelt, s
aki nemzetközi dalversenyen indul és sikert akar elérni, az ne is kísérletezzen
magyar anyanyelvén énekelni, mert akkor labdába se rúghat. Mi, magyar közönség,
lehetőségünk szerint támogatjuk őket, hiszen miért állnánk világsikerük útjába?
Az is tény, hazánkban egyre többen beszélnek angolul, öregen és önszorgalomból
jómagam is tanulgatom.
Ha minden rendben, akkor mégis mi a problémám? Az, hogy eddig
szinte egyiknél sem éreztem, hogy az én és a magyar emberek dala lenne. A
hangzásuk, hangszerelésük tőlünk idegen ízlésnek akar megfelelni. Úgy vélem,
nem nekünk íródtak, még akkor se, ha néhánynak a dallama fülbemászó.
Eszembe jutnak Korda György, a táncdaléneklés egyik hazai
sztárjának – igaz már nem mai gyerek – nyilatkozata, amikor a más országokban
történő fellépésekről kérdezték. Mondandójának az volt a lényege, hogy sose
fordult meg a fejében, hogy külföldön boldoguljon, ő világéletében a drága, jó magyar közönségnek énekelt, s azt teszi
ameddig él lelkesen és tiszta szívvel.
Fülemben van az Omega Együttes "Egy nehéz év után" - című dalának szövegrészlete
is, amely a következőképpen szól: „...jártunk
Északon, hol éjjel nap sütött, s délen kéklő tengeren, messzi tájakon, más
emberek között, láttunk hívó fényeket, élni mégis itt lehet újra köztetek...”
Lehet túlzó, irreális az igényem, de arra kérem az előadókat,
hogy miközben áhítják az európai és világsikert, ne feledkezzetek meg rólunk,
magyar emberekről sem. Magyarán: nekünk, a népeteknek is énekeljetek!
Cselényi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése