Napjainkban
különösen hiányzik az emberek egymás iránti tisztelete,
szeretete.
Ellenpéldaként
és követendő eszményképként hallgassuk meg Váci
Mihály (1924 – 1970) Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas
költő, műfordító versét, hogy ő hogyan
viszonyult embertársaihoz.
A világ
sokkal szebb, élhetőbb, sőt boldogabb lenne, ha mindenki magáévá
tenné az alkotó gondolatait, hitvallását.
A
csodálatos költeményt Abonyiné Antal Anna tanárnő szavalta el a
költészet napja alkalmából a Nyíregyháza-sóstói erdőben
megtartott gyalogtúrán.
A
felvételt Cselényi György készítette
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése