Úton-útfélen...
Miklós
bácsi az aranyhalak birodalmában
Az
ismeretség úgy kezdődött, hogy mentem Nyíregyházán a Szarvas
utcán. A járda szélén kerékpáros férfi állt, s egy fiatal
párral beszélgetett. Az ifjak valószínűleg érdeklődtek a
bicikli csomagtartójában lévő jókora nejlonzacskóban látható
apró, színes gömbök funkciójáról. Amikor melléjük értem,
hallottam a kerékpáros szavait: halkaja, eledel a halaimak. Tavam
van.
Tőlük
kicsit távolabb megálltam, s vártam, amíg befejezik
beszélgetésüket, majd a biciklis férfihez léptem. Mondtam,
engem, mint újságírót, krónikást érdekelne a halai és a
tavának témája.
Meg
tudtam, Bereczki Miklós, épületgépész szakemberhez – aki rövid
ideje már nyugdíjas - nyíregyházi lakoshoz van szerencsém.
-
Jöjjön, s nézze meg(!) – hívott meg.
Néhány
nap múlva elmentem, eljöttem, itt vagyok...!
Cselényi
György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése