Meg fognak ölni!

Baráti találkozón voltam a minap.  A csodálatosan rendben tartott falusi porta gazdája jogos büszkeséggel mutatta házát, udvarát. Ez utóbbi egyik érdekessége, hogy a pulykák nem voltak ólba, ketrecbe zárva, hanem amelyik megunta a földön való járkálást, kapirgálást, szedegetést, az boldogan ült az udvar magas fáinak ágain és kíváncsiak nézte a vendégeket.

Ellátogattunk a sertésólhoz is. A termetes fekete koca békésen feküdt és szoptatta gyönyörű, formás, életre való malackáit.

A gazda egyiket felvette az anyja mellől és egy közismerten állatbarát hölgy kezébe adta. A nő a malackát ölébe vette, vállára fektette, jobb kezével tartotta, a ballal pedig simogatta a hátát. A kismalac mindezt jó néven vette, meg se mozdult és meg se nyikkant. Tágra nyílt szemekkel nézte az embereket.

A hölgy miközben kényeztette a jószágot, sajnálkozó, aggódó, siralmas hangon vetítette előre az állat jövőjét.

„Meg fognak ölni” – mondta olyan szívbemarkolóan, olyan együttérzéssel, hogy a jelenetet napok óra nem tudom elfelejteni. Mi több, ma reggel lelkiismeret-furdalás közepette főztem és ettem meg a boltban vásárolt kolbászt.

Arra gondoltam, a kolbász alapanyaga valamikor olyan kedves, aranyos, szeretetre méltó malacka volt, mint amilyet kolléganőm tartott mellkasán. Soványnak tartom a bibliai vigaszt, hogy ők azért vannak, hogy bennünket szolgáljanak, tápláljanak.

Felmerült bennem: legyek vegetáriánus? Gondoltam, utána nézek, az milyen előnnyel, kockázattal és hátránnyal jár! De ha azt vesszük, a növények nagy részét  is megöljük ahhoz, hogy megehessük, elfogyaszthassuk, még akkor is, ha nem sajnáljuk őket úgy és annyira, mint az állatokat.

De nekünk, embereknek is élnünk kell! Viszont kár, hogy azt jelentős részben az állatok megölésével tesszük, tehetjük.

                            Cselényi György  

Mi a német gazdaság titka?

Sokan emlegetik a német gazdasági csodát. Amerika új elnöke is szemére veti a németeknek az USA-val szembeni kereskedelmi többletet. Azon gondolkodtam, mi lehet a német gazdaság eredményességének titka? Azt hiszem, a pontosság, az ötletesség és a praktikum.

Minek alapján állítom mindezt? Például az elektromos főzőlapjuk kialakításának okán.

Onnan kezdem, hogy abban a lakásban, ahol e sorokat írom – állítólag biztonsági okokból – tiltott a gáztűzhely használata. A gázvezeték úgy van kialakítva, hogy annak segítségével a fürdőszobai gázkazán és a szobai vizes radiátor működtethető, de a vezetékhez – jelentős beavatkozás, átalakítás nélkül – nem csatlakoztatható gáztűzhely.

De nyilvánvalóan főzni kell. Az utóbbi 1-2 hónapban műveltem ezt a mikrosütővel, de gyanakszom, a több évi zavartalan működése után a vele való főzés jelentősen közrejátszott a tönkremenetelében.

A főzést elektromos főzőlappal oldom meg. De rövid ideig tartó használat után már több felmondta a szolgálatot. Legutóbb Németországban gyártott elektromos főzőlapot vásároltam, s meggyőződésem, hogy ez sokáig fogja bírni az osztályharcot.

Miért? Szerintem egy látszólag apróság, az automata biztonsági kapcsolója és a vele összeköttetésben lévő hőbiztosíték miatt. A működtetése közben az oldalán lévő jelzőlámpa sűrűn be- és kikapcsol, vagyis világít és kialszik... Vagyis a biztonsági kapcsoló nem engedi a készüléket túlmelegedni, hiszen az amikor elér egy kritikus hőfokot, a berendezés azonnal kikapcsol, majd ha lehűlt, akkor vissza...

A leves, ha forrni kezd, akkor a lé mondhatni, „diszkréten” buborékol, nem akar kifutni; a fazékban, lábasban lévő gőz nem emelgeti a fedőt, stb.

A korábban vett főzőlapok nem voltak ilyen érzékeny biztonsági kapcsolóval ellátva, a forró víz gyakran kifutott a fazékból, s a készülék hamar meghibásodott. E problémára a németek minden bizonnyal hatékony és praktikus megoldást dolgoztak ki. Az is jó, hogy a főzőlap külső része rozsdamentes acélból van, s könnyű tisztán tartani.   

A német ipar teljesítménye, úgymond levette a lábáról feleségemet és lányaimat is. A nejem rendszerint német üzletben vásárol magának és a gyerekeknek ruhát, cipőt...  A kisebbik lányom a német tervezők, meg egyáltalán a német ipar produktumáról elismerően szólt. Például mutatta a hosszú szárú sportnadrágját, amelynek alsó, a combot fedő része hálószerű. Ezért akármilyen melegben és akármilyen gyorsan fut, vagy kerékpározik, nem izzad bele.

A nejem meg mutatta a szinte pihe könnyű német edzőcipőjét, amelyben szerinte élvezet szaladni. E lábbelit mosógépben is tisztíthatja, a varrásai évek után sem kezdenek szakadozni, foszladozni, s a bőre is igen rövid idő alatt megszárad. A német edzőcipő 5 év után is cipő, vagyis használható, míg a más országban gyártottak kihordási idejét meglehetősen rövidnek találta. De a németek által gyártott dzsekik és más ruhák is kitűnnek a többiek közül célszerű, praktikus megoldásaikkal, kialakításukkal.

Úgy vélem, a német áruk a jó minőségű alapanyagaik, a gondos tervezésük, a precíz elkészítésük és a tartósságuk miatt tarolnak a világpiacon. Szerintem ez a német gazdaság sikerének titka, amellyel egyelőre kevesen tudják felvenni a versenyt. Hogy konkurálni tudjanak velük, ezért a jövőben igyekezniük kell, mert egyébként csak panaszkodni lesz módjuk a németek velük szembeni kereskedelmi többlete miatt.

Cselényi György